Kalandos máltai túra, száraz kenyér,pia és kitiltás.

FradiMob - 2015. február 07. szombat, 10:15

Követni a Ferencvárost bárhová, bárhogyan. Beszámoló sajátos stílusban...


A következő sorokban egy beszámolót olvashatunk. Saját stílusban, egy kalandos túráról. Ez a túra a nyári EL mérkőzésünk volt Máltán. Sokan azt gondolják, hogy az ilyen helyekre csak a gazdag, gazdagabb szurkolók követik a csapatot. Felülnek egy repülőre, megérkeznek egy luxus szállodába, vacsoráznak egy fenségeset majd megnézik a meccset.  Persze vannak ilyen szurkolók is, és vannak ilyen túrák is. De a legtöbb esetben az ultrák kalandos, fárasztó, és luxusokat mellőző módon követik a csapatot. Busszal,kocsival,vonattal, a peronon, a pihenőhelyeken aludva, az otthonról hozott szétszáradt májkrémes szendviccsel. Aki volt már ilyen túrán az tudja,aki még nem, az most megismerheti mi is a fanatizmus. Ajánljuk figyelmébe kubatovnak, nyírinek, a zselézett hajú focistáknak, a nyaralásukat fizetett security tagjainak, akik luxusba és a klub pénzéből utaznak. Lássátok, és tiszteljétek ezeket a srácokat. És ne üldözzétek el őket...


Sorsolás.

Kupaktanács, majd miután a kisbuszról letettünk a kurva drága komp miatt, elkezdtünk szervezkedni.

Kedden már megvolt a belépőjegyünk, szerdán a Pisa-Málta repülőjegy, így a csütörtök lazára lett véve majd lesz valami felkiáltással.

Pénteken az első 1000km megtételének átgondolása után, végül szombat reggel hárman nekivágtunk a túrának.

Bécsig kocsival jutottunk el, anyám barátját megfűztem, hogy vigyen ki odáig minket, ahol a kedves Rapidos barátaink segítettek rajtunk. Az ő jóvoltukból ( amit ezúton is még egyszer köszönünk!! ) autóval eljutottunk Villachba, ahol vb nézéssel  a helyiekkel egy jó hangulatú estet töltöttünk.

Éjfélkor felszálltunk a Velence-be tartó vonatunkra, melyről Firenze-ben( rohadjak meg, ilyen csöves varosban nem jártam még, hát Kaposvár 15x szebb, és patkány lilák:) ) szálltunk le.

A vonatút során voltak kalandok a járaton, legalább háromszor álltunk igen sokáig.

Reggeli a "száraz cba-s kenyér" a Dom kapujában. Ezután elfoglaltuk "szállásunkat", ami egy rissz-rossz max. 2 csillagos park volt, ahol mindenfele itallal szórakoztattuk magunkat;)

Szétnéztünk ebbe a kócerájba (Firenze) majd becsekkolt mellénk a világvége.

Jégeső, és állítom, 1549 óta nem látott monszun eső, amit gecire beszoptunk. Szarrá ázott ruháinkba egy nyilvános mosodába tértünk be, ahol a kutya nem várt minket, majd megkezdtük ruháink szárításának előkészületeit. Levetkőztünk pucérra,és törülközőben vártuk a csodát.  Pontosabban a ruhák száradását. Azonban a poliziotto (rendőrség) jelent meg, és megkért minket a távozásra. Kellemes látvány lehettünk.

Melynek eredményeképpen a következő 20 percünket is szarráázással töltöttük. Megérkeztünk a Stazioneba (állomás), ahol kevésbe szétázott ruháinkat átvettük, Ezután elfoglaltuk a 2 csillagos szállodánkat (az állomás váróterme), ahol a "sztárvendégünk" egy helyi heroinos volt, aki szimplán lerománozott minket.

Ezután szunyókálni akartunk, de a "szállodai" szomszédaink ricsajától és a csuromvizes ruháinktól ezt nem tudtuk megtenni.

Reggel felszálltunk a pisai járatra, ahol időtorzuláson estünk, a 1 óra 10 perces járat kb. 10 percnek tűnt. Pisa-ba érkezvén elindultunk, hogy bevegyük a tornyot, ám rájöttünk, hogy hajnali fél 7-kor ez nem lesz könnyű. Így visszatértünk az állomásra, ahol újfent elfoglaltuk "szállásunkat" a helyi 2 csillagos szállodában (váróterem) és elkezdtük szárítani a még mindig vizes ruháinkat. A peronon. Amíg a poliziotto nem jelent meg újra... Vehettük fel a vizes ruhákat és innen is mennünk kellett.

Útnak eredtünk a híres ferde torony irányába, ahol a parkban elfoglaltuk az immár "4 csillagos lakosztályunkat" (kocsma). Itt is kiraktuk az "erkélyre" a csuromvizes ruháinkat.

Kisvártatva az inas felszolgálta az első round vegyigyümit, a tűző napon. A nedű illatára megjelent egy figura, aki látva a csoportpólóinkat megkérdezte mi járatban vagyunk erre fele. Ez után kiderült hogy az orosz Kuban Krasznodar csapatának szurkol, majd sok sikert kívánva az EL meccseinkhez(?) elmondta, hogy ha úgy alakul pár körrel később találkozhatunk a helyi riválisukkal, az esetleges városba érkezésünk során állnak rendelkezésünkre:)

A vegyigyümi illatára megjelent a semmiből egy "Miamis" félvér kakaó kurva is. Kérdezte, hogy pálinkát iszunk e,mert nemrég volt Pesten ahol belekóstolt, és igen tetszett neki. Mi bőszen kortyolgattunk, majd megcsapolta ő is, olyan szinten, hogy szó szerint fejre állt,el bukfencezett.

Stadion, és egyéb látványosságok megtekintése után beszerző körúton voltunk az arab shopokba. A " bárszekrényünk" is kiürült, így meglátogattuk egy boltot.

Utána az "1 csillagosra" redukálódott FOS állomás mellett italoztunk. a maradék cba-s kenyér elfogyasztása után felkerekedtünk az aeroporto irányába, ahol ismét bevinoztunk:).

4ora múlva rájöttünk, hogy a hely lassan zár, az utolsó gép landolása után, és tekintve, hogy a mienk csak délben megy új szállást kell keresnünk, mert ugye a vihar újra lecsaphat...

De nem csapott le és a közparkban eltöltött kisebb pihenés után, és egy rázós repülőút végén sikeresen landoltunk Máltán, ahol a 70 fokos dögmeleg fogadott minket egyedül:D

Iparkodnunk kellett mert órák kérdése volt már csak a meccs. Káosz a közlekedés ezen a szigeten, nagy nehezen átverekedtük magunkat a helyi közlekedési akadályokon, amiben partner volt egy sofőr, mert nyomta a busznak ahol csak tudta, bár egyszer eltévedt:D

Megérkeztünk röpke 1,5óra alatt Ta q'uali stadionhoz, ám rajtunk kívül a kutya nem volt ott ( azaz, mint később kiderült ők már ott voltak...Kubatov kutyái...)

Benéztünk hát egy kézicsarnokba a stadion mellett, ahol valami u-19es kosár bajnokság volt, persze bepofátlankodtunk a helyiek nagy örömére, és jókedélyűen elfogyasztottuk a maradék 1,5 liter whiskyt is:))

Közben kezdtek szállingózni a többiek, még több ital és még nagyobb jókedv került előtérbe, mentek a sztorizgatások, hogy ki milyen kaland útján jutott el erre a szigetre...Szépen összeért a szigeten található Fradista társaság és együtt elindultunk a bejárathoz, ahol közölték, hogy egy vagyon a tikett, de hát ha már ennyi kaland után eljutottunk ide, nem hagyhattuk ki a meccset sem ( bár a srácok a pályán annyira nem voltak hálásak a mutatott játékukkal.:))) )

Lezajlott a meccs, mi ott is odatettük magunkat, nem rajtunk múlott az eredmény...
Sokan elindultak haza, de egy nagyobb Fradista társaság maradt a szigeten. Minden csoportból voltak srácok a következő napokra. Mivel szállásunk nem volt, lazán bevágódtunk a többiek által bérelt hotel szobákba.

A mérkőzés után,este,vébé nézegetésekbe voltunk rengeteg rosé meg whisky társaságában. Másnap turistáskodtak a magyarok a szigeten, meg bevásároltak a kis bazárokban, páran a csoportból elmentünk hajózni, hogy megnézzük mi fán is terem ez a szigetvilág.

Hát geci.... Kurvaszép, ezt nehéz leírni is, látni kell. Este bevettük magunkat a máltai éjszakába, remélvén ,hogy találunk valami Fradistákhoz méltó csehót, na az nem sok volt, viszont találkoztunk kecskeméti kurvával, aki legalább 40+os volt, és saját állítása szerint nem volt büszke a munkájára:D Minthogy szórakozó helyet nem találtunk magunkat kellett szórakoztatni, párszor megdörrent az induló, és egyéb nóták a főtéren, a helyiek meg a turisták csak kamilláztak, hogy kik ezek a nagyon boldog fiatalemberek.

Vészesen fogytak a napjaink ezen a szép szigeten, ezért minden napra be volt iktatva a kötelező strand+ rosé,whisky kombó, fűszerezve egy kis városnézéssel. Egyik nap eljött a búcsú ideje, a társaság nagyrésze aznapra váltotta meg jegyét a repülőre hazafelé.

Így a fele brigád hazament, páran maradni kényszerültek, mert az aeroporton a szekuriti túl jó kedvűnek találta őket, hogy repcsizzenek.Nem engedték fel őket a repülőre.

Így maradtak még pár napocskát mindenki örömére. Este megint a szokásos italozás, bulizgatás magunk módján, másik szállodába való fürdés, mert épp az volt nyitva, és amúgy sem voltunk elég vízzel körülvéve.:)) Így teltek a napok Máltán, majd jött a péntek, a búcsú ideje, amikor ebből a remek kis buli társaságból a többség (újra)neki indult Budapestnek. Mielőtt felszálltunk volna a gépre azért még fogyott pár liter ital, rosésgatás, whiskyzgetés, és a römi:)

A gépen már csak laza sörözgetés volt, mert egy szőke légiutaskurvának nem tetszett, hogy szólt az induló a gépen, és figyelmeztetett, ha nem hagyjuk abba akkor Budapesten a rend éber őrei számíthatunk szerető családunk fogadtatása helyett...

Hát így esett a máltai túránk 2014 nyarán,  közel egy hét, három országot átutazva, kevés kaja,de több pia kíséretében.

A legszebb, hogy mire hazaértem, ki lettem tiltva és kaptam egy 6 milliós csekket Kubatovtól.

(zs.)


Danke Rapid!


Firenzei szállásunk


Pisai alvás a repülőtéren.


Máltán, a tengerparton






Utolsó módosítás 2015. február 12. csütörtök, 18:19

Copyright (C) 2010 FradiMob.hu - | Minden jog fenntartva