Diósgyőr 1992. Minden hétvége háború.

KG - 2015. október 19. hétfő, 14:54

Részlet Kovács Géza új könyvéből, amelynek postázása és rendelhetősége hamarosan...



Diósgyőr

Minden hétvége háború …

Végre kifújhattuk magunkat, a tetű fakabátok talán lemaradtak. Egy bezárt miskolci kisvendéglő nem üzemelő kerthelyiségben fújtatunk hárman. Magunkfajta huligán álcázva nem azért télakol, mert gyáva, hanem mert fasznak hiányzik már megint a rendőrség. Meg aztán nem tudni hány embernek tört el az orra, arccsontja, ezek meg rendőrségi statisztikát javítandó szándékból, kitalálnának minket, hogy közünk van ehhez is, valami fiatal magát huligánnak képzelő meg ráadásul felismer, aztán kész is a levegőelvonó.

Lófaszt, öregebbek vagyunk ennél, nem engedhetjük meg ezt s szarságot. A diósgyőri lakótelepen nem lehet sokáig észrevétlennek maradni, szirénázó rendőrautókból nem is látnak minket, viszont az önkéntes besúgó öregasszonyok a földszinti ablakokból potenciális veszélyt jelentenek. Még egy nagy fújás, aztán menni kell, pedig jó itt a tuják között. Kabát le, derékra kötve, jómagam rutinosan kifordítom, zöldből-szürke leszek.

H. „kölcsönkapott” diósgyőri sálat rak a nyakába, mehetünk. A mieink ismernek minket, tőlük nem kell tartanunk, de elszakadtunk mindenkitől, így lebukhatunk, a bosszúra lihegő miskolciak előtt hamarabb kerülhetünk bajba, mint a zsaruk előtt. Ők fradista elkövetőket keresnek, mi meg a kaméleon taktikát alkalmazva pillanatokra biztonságban, de tudom, hogy ha beléjük botlunk újra, nem tudjuk és nem is akarjuk elkerülni az újabb tömegverekedést. A nyitott panel ablakokból a rádióból a déli muzsikaszó hangja levest merő kanálcsörgéssel vegyül, ebédelnek, húsleves, kirántott hússal, mi meg…ökölbe szorított kézzel keressük az ellent. Jó ebédhez szól a nóta, de nekünk erről az jut az eszünkbe: „Diósgyőrbe mindenki cigány…”

… Itt vannak, sokan, vagy 100-an, a helyijárat vezetőhöz valaki belép közülünk és megállásra készteti. Egyszerűen rálép a sofőr fékhez közel lévő lábára. A harminc éve tömegközlekedési járművet vezető úgy érzi, eljött az idő a munkahelyváltásra.

A nyakát rángató fejében megfordul, biztonságosabb lenne az avasi fatelepen bakterkodni. A zöldgombok nyomva, kényszer megállásra késztetés, aztán zúdulás. Vagy ötvenen tépjük fel az ajtókat és ugrunk a piros-fehér geciknek. Reggel óta erre várunk, a Keletitől meg csak nőtt bennünk a gyűlölet. Ősi, természetes genetika hajtja szívünket és kezünket, hogy a faszba lehet másnak drukkolni és azt még fel is vállalni? Ráadásul velünk szemben! Ez a Ferencváros 1992-ben. Hypós elől a középső ajtónál, de mind a három ajtóból összeszokott vad harcosok ugranak az ellenre. A támadás totális! Egy sörösüveg eldobására közénk még van idejük, valakinek a fejét töri, de a torkukon vagyunk. Csodaérzés így szemtől szemben találkozni. Ezek a pillanatok, mindig mámorosok, adrenalin bomba. Öklösöm betalál a legnagyobbat szúrtam ki egy kisebb csoportból, tudom, hiába vannak sokkal többen, esélyük nincs, hiszen nem csak az összeszokottság, de a meglepetés ereje is küzdelem eldöntő. A mögöttem jövők is csoportfelszámolásba kezdtek, így mehetek előre, egy testre rúgás lendületből és a következő arcába már szállhatok lendülettel. Hypós egy ütéssel vagy négyet kaszál, a csapása amely több emberen tompul, arra elég, hogy a diósgyőriek megfutamodva szétspricceljenek. A bádog buszmegálló tövében többen felrakják a kezüket, de ez kibaszott nagy hiba.

H. repül és a legagresszívabb miskolcit fejbe rúgja. Még egy fej tűnik fel előttem, piros-fehér sál a nyakában, egyértelmű, hogy telibe verem. Sz-ék a Simonból a hátsó ajtónál szálltak be a küzdelembe, az ellenség szélét morzsolják fel. Több pár kialakul a buszmegálló mögötti ligetes parkban, sok miskolci a földön, fradista huligán álom, a terülj, terülj asztalkám. Egy nagyobb csoport után vetjük magunkat, akik bevetik magukat a tízemeletes beton rengetegbe. G. kigáncsol egyet előttem, ettől elesik, a segítségére oldalról belépőket egyszerűen felrúgjuk H.-val. Egy lépcsőház ajtóból 4-en robbannak ki, jókor jönnek a József Attila lakótelep huligánjai, mert itt pár másodperce megszorultunk. Nincs idő gondolkodni. K. üt, egy másik fiatal harcosunk combra helyez el egy profi rúgást, majd kitér egy helyi öklös elől, érzi a pillanatot, azonnal visszatámad. Az öklöse felborítja az egyensúlyát vesztő cigányt. A hátunk mögül vijjogó rendőrautók hangja, nem léphetünk vissza s többiekhez, így megkerüljük a tömböt, aztán még egyet majd. Fel kell szívódnunk. Tudjuk, örök törvény: minden hétvége háború és a győzelmet nem ünnepelni kell, hanem túl élni.

Kovács Géza

Részlet a „Minden hétvége háború” új könyvből, amelynek postázása és rendelhetősége hamarosan. Európából kitiltva c. könyvének után nyomása megtörtént. Vincze Ottó és Sziva Balázs ajánlásával, előszavával újra rendelhető. A könyv ára: 1700 Ft+300Ft postaköltség. OTP 11773401-11513692 (Buko Zsuzsanna)


Utolsó módosítás 2015. október 19. hétfő, 15:35

Copyright (C) 2010 FradiMob.hu - | Minden jog fenntartva