Tudod – mondta- ez volt a csatársor 1939 június 22-én, a Bologna-val játszottunk az Üllői úton. Ez egy KK meccs volt (Közép-európai Kupa, azonos a mai BL-lel) Bolognában kikaptunk 3:1-re, volt egy centerük a Puricelli, fejelt 3 gólt. A visszavágón 4:1-re győztünk, a Toldi Géza rúgta mind a négy gólt és én adtam mind a 4 gólpasszt. Ettől a naptól kezdve tegezhettem Toldit. A fenti beszélgetés a 92 éves Gyetvai László budapesti lakásán történt, nem tévedés, Laci bácsi 92 éves. A legendás balszélső az egyetlen még élő tagja annak a  Fradinak mely 1937-ben KK-t nyert, majd 1938 és 1939-ben döntőt játszott. Emlékezőtehetsége bámulatos, egyedülálló – dátumokra, nevekre, góllövőkre még a nézőszámokra is pontosan emlékszik. Kérdezem Laci bácsit, volt a 40-es években egy válogatott meccs az Üllői úton, nagy szél volt – “tudom az a románok ellen volt, 2:0-ra győztünk, én rúgtam mind a két gólt;  Te -kérdi- tudod kik játszottak, akkor a románoknál?  Bodola, Spielmann, a Kovács testvérek, egy nagyon jó román válogatott volt.” Ezután beszél a mai Ferencvárosról. Elmondja, hogy az ő idejében 8-9 saját nevelésű játékos játszott az első csapatban, hogy az edzések befejezése után még órákig gyakorolták Kiszely Pistával a beadásokat, a szögletrúgásokat és, hogy a csapatban 11 barát játszott, akik tűzbe mentek egymásért úgy a magánéletben, mint a pályán.  Igen, a 3E betű, akkor még érvényes volt – mondja. Szomorúan veszi tudomásul a mai játékosok érdektelenségét, akik kizárólag csak az anyagi előnyökért futballoznak és mindegy, hogy melyik egyesületben játszanak. Hiányolja a városszéli pályákat ahonnan sok nagy játékos került ki és a példaképek hiányát. “Nekem Kohut Vili volt a példaképem – mondja – őt figyeltem gyerekkoromban,  nekem akkor a Ferencváros volt a mindenem. Szurkolóink akkor szurkolni jártak a mérkőzésekre és nem verekedni. Felteszek még egy kérdést, hátha megfogom az öreget: Laci bácsi, egy mérkőzésen 2 gólt rúgtál a Nemzetinek, ki volt a Nemzeti kapusa? „Az a meccs a Hungária úton volt, a kapust pedig Angyalnak hívták” – mondja kapásból – és mi Boldog Újévet kivánva azzal az érzéssel távoztunk, hogy sok hasonló beállítottságú fiatalokra lenne szüksége a Magyar labdarúgásnak. Laci bácsi, maradj még sokáig közöttünk!

Robert Parizon

Másfél éve találkozott utoljára Gyetvai Lászlóval Robert Parizon