Lila vattacukor, zöld festett arccal

FradiMob - 2016. május 09. hétfő, 08:35

Kovács Géza írása a Magyar Kupa döntőjéről.

(Kupadöntő Futbóliában) Fradi-Újpest kupadöntő, végre 83 év után. Futball ünnep lenne bármelyik országban vagy egy normálisan működőben, de ez 2016-ban: Futbólia. Nem hiszem, hogy van olyan szurkoló, aki az előző döntőn (1933. május 25. FTC-Újpest FC 11-1) ott lehetett a lelátón és most is? Ilyen gondolatok járnak a fejemben miközben Újpest központjában, nézem a minden irányból tóduló lilákat. Több óra a meccsig, de sok százan gyülekeznek. Magamfajta nem is érti, hol vannak a mieink, de inkább napszemüveg feltolva, dzsekim felsője felhúzva, véletlenül se szúrja ki senki a zöld-fehér esztergomi oroszlános pólóm. Engem már az Árpád hídi metró (hatalmas csaták régi helyszíne) megálló is meglepett, hogy sehol nincsenek egymásra vadászó hordák, nincs, nem lehet itt zöld-fehérben Hypós, nem látom a lila Szőkét keresve a mieinket. Az Árpád-hídhoz beérkező sárga buszok utasai között vegyesen (!) zöld és lila ruházatúak, egyszerűen nagy részük nézők, nem is értik, hogy ez nem csak egy futballmérkőzés. EZ FRADI-ÚJPEST! A meccsek meccse. Miközben zöld-fehér felsős fiatalok, és a lila-fehér sálas csoport majdnem együtt (!) elmegy az aluljáróban egy békésen szemetelő, földön fetrengő migráns vagy román család mellett, bevillan 1990 augusztusa, mikor 5-0-ra nyertünk bajnokin a Megyeri úton. De nem csak a pálya, az utca, az aluljáró, a 32-es busz megállója, minden sarok és tér, utcák és lépcsőházak, ahol ütközni lehetett a dózsásokkal. Jöttek, fel is álltak Szőkéék…sorolhatnám a neveket mindkét oldalról, életünk volt a klubunk, színeink, nem packázhatott velünk egyik oldalon sem senki. Minden aluljáró, tér amerre elhaladtunk meg is volt tisztítva a fertőtől. Szőke lány napszemüvegben lila vattacukrot fal mellettem, lila UTE műkörmös (!) barátnője annyira miniben van, amiben, Kölnben biztos megdugnák az utcán Merkel kedvencei, de lehet az Árpád-hídnál is megteszik. Valami technos dj-ről és „zenéjéről” beszélhetnek, nem értünk semmit belőle. Ideje lépnem, egyre többen és több a „mocskos Fradi”, nem érzem magam jól és biztonságban, barátommal télakot veszünk. Nyugatinál fel, nézzük meg mi a helyzet a Westend környékén. Rendőrhegyek minden aluljáró megállóban, forgalmas kereszteződésben, kezükben fémsisakjuk, amit tartogatnak arra az esetre, ha elindulnak a lila metrók a Népliget felé vagy a Fradista menet a Bakáts térről. Sok zöldbe öltözött szkenneres néző, coca-cola, McDonalds, gyerekeknek meccs előtt plázamozi és McFlurry. Ez a multikulti a Fradi is ma, ilyen egybefejű, halvérű, rendszert élvezőkre van szüksége, akiknek a legnagyobb tetszésnyilvánítás a taps és elsétálnak az ellenség mellett, esetleg fotózkódnak vagy isznak velük. Kurvulás van mindenszinten. Újpesten kevésbé, ott még a lelátón a szenvedély és a fanatizmus valamilyen szinten, de a Fradi pályáról eltüntették és mindegy, hogy miképpen, de zöld-fehér fejünk a húrokban. NEM VAGYUNK! A dózsások sok-sok milliók fizetnek az MLSZ-nek, vezetőik közül sokan rács mögött. Nem véletlenül és most nem arra gondolok, hogy megérdemelték. Hívom Z.-t, tv-n nézik (!) a IX. kerület egyik csárdájában a meccset, a 83 év utáni FRADI-ÚJPEST kupadöntőt (!), egy Fradista csapat, akikben még él a Fradizmus, keresi az ellent, de a lilák közelükbe sem lehet jutni csoportosan. (Ez az elkeseredett utóvédharc az 1945-os Berlint idézi.) Ráadásul Futbóliában jelenleg a futballszurkoló a legnagyobb bűnöző és fel is kell készülni rá, hogy akár egy köpésért vagy cigányt nevén nevezéséért ( nem pofonért) éveket lehet kapni, addig bizony ésszel kellene tenni összefogva. Erről beszéltem már nyilvánosan, mert bizony SZAR minden. Vagy összefogunk vagy elpusztulunk! Szar kint lenni, szar becsapni magunkat és győzelemnek ünnepelni a sorozatos vereségeinket. Nem szabad saját magunkat felszámolni! Megy el a kedve mindenkinek, a rendszer tesz is érte, akár hamis jegyzőkönyvekkel, újságcikkekkel, de győzelemre állnak. Akkor tudnak minket véglegesen legyőzni, ha leszalámiznak minket, ekkor könnyen darálhatóak és megvehetőek vagyunk. Most a zöld festett arcúaké a jelen, akiknek nincs hangja, vagy azt mondják, amit a gépi hang elő énekel nekik. Jelenleg nem a szurkolók zenéje és hangja szól. A „győzelmet” jelenleg a mázolt arcú nézők jiddis körtánccal ünneplik. Nekem hányingerem van a lila vattacukortól és a zöld festett arctól… Kovács Géza

Copyright (C) 2010 FradiMob.hu - | Minden jog fenntartva