Bobby Davison egy portugáliai magánakadémián dolgozik, de a korábbi Fradi-edző máig jól emlékszik ferencvárosi időszakára. Az FFT-nek elmondta: a drukkerek sosem bántották, a vezetőség viszont átverte! Jelezték neki, van pénz igazolásra, sztárokra, ám ő hiába akarta Dzsudzsákot, Gerát, és Agbonlahort...

Hogy hogy az angol számát használja?

Ma még itthon vagyok, holnap repülök Portugáliába, mert a héten már a gyerekek is megérkeznek, és folytatjuk a munkát – árulta el a FourFourTwo-nak a telefonos interjút adó Bobby Davison.

Sokan ott tartanak, ott tartunk, hogy miután távozott a Ferencvárostól, a Leeds akadémiáján, valamint az angol korosztályos válogatott mellett edzősködött. Szóval, elárulja: mit is csinál Portugáliában?

Egy magánakadémia csapatának vagyok a szakmai irányítója, a vezetőedzője. VisionPro Sports Institute a neve, tavaly még a spanyolországi La Manga edzőközpont volt a székhelyünk, de a januárt már Rio Maiorban kezdjük. Ez egy korábbi Premiership-labdarúgók finanszírozásával, szakmai felügyelete mellett működő program, ahol tizenhat és tizennyolc év közötti játékosokat képzünk, taníttatunk.

Ki a befektetők?

Például az Arsenal-legenda, Ian Wright, vagy éppen a napokban a QPR-hoz szerződő Mark Hughes. Mark decemberben el is töltött velünk néhány napot. Reméljük, hogy idővel a világ minden területéről csatlakoznak hozzánk gyerekek. A játékosoknak ösztöndíjat adunk, csodálatos környezetet, és minőségi szakmai munkát biztosítunk. Vannak spanyol, angol srácok, de egy magyar fiú, Nagy Ádám is velünk készül. Óriási tehetség, csodálom, hogy otthon nem figyeltek fel rá a nagyobb egyesületek. Én javasolnám a korosztályos válogatott irányítóinak, hogy nézzék meg, mert nagy kincs van a kezünkben.

Ha kekeckedhetek: azért akikre magyarországi edzősködési idején felfigyelt, eddig nem futották be azt a karriert, amit jósolt nekik?

Kire gondol? Megyeri Balázsra? Akiről már azt mondtam akkor is, hogy Magyarország legjobb kapusa lehet. Most az Olympiakoszban véd rendszeresen.

Ön vitte fel a felnőttekhez Tóth Bencét, akit aztán nem tudott beépíteni, és akivel a napokban szerződést bontott a klub. Ön bízott Kulcsár Dávidban, Fitos Lászlóban – egyikőjük sincs már a Fradiban. És a fiatal angolok, akiket Magyarországra hozott, sem futottak be nagy karriert.

Na, akkor álljunk meg egy szóra! Tőlem azt kérte a ferencvárosi vezetés, hogy juttassam vissza a csapatot az élvonalba. Ez megtörtént. Majd velem elhitették, hogy a bajnoki cím és a BL-szereplés a cél, és ehhez minden feltételt és támogatást megkapok. Voltak fiatal tehetségeink, akiket idővel be lehetett volna építeni egy rutinos, válogatott szintű labdarúgókkal teli keretbe, és akkor az említett srácok igenis beváltották volna a hozzájuk fűzött reményeket.

Szóval azt mondja, hogy önt átverték?

Át bizony. Én a feljutást követően letettem egy tizenhat játékos nevét tartalmazó listát, ha öt-hat azok közül a labdarúgók közül hozzánk kerül, a Fradi bajnokságot nyer.

Kiket akart igazolni?

Dzsudzsák Balázst, például.

Most viccel, ugye?

Miért viccelnék. Nekem azt mondták, lesz pénz klasszisokat szerződtetni, és egyetértettek velem abban, hogy magyar válogatott futballistákat hozzunk vissza a klubhoz.

Tudja, hogy Dzsudzsákért a minap fizetett tizenkilenc millió eurót a Dinamo Moszkva?

Ez fantasztikus! Meg is ér annyit, zseniális focista.

Elárul még neveket arról a listáról?

Az volt a tervem, hogy a Gera, Ferenczi, Agbonlahor, Dzsudzsák négyes lesz a Fradi támadósora. Akartam Gyepest, Kádár Tamást, de az Erwin Koeman-éra idén számításba vett hátsó négyes mindegyikét örömmel láttam volna. Értse meg, én azt a tájékoztatást kaptam, hogy komoly költségvetés lesz, és azonnal, már az első évben a Debrecen előtt kell végezni. Mert, ugyebár, a BL-hozhat vissza abból a pénzből, amit befektetnek a klubba…

Ha ez megvalósul, aligha bántják a drukkerek. Apropó: amikor elköszönt öntől az FTC, Terry Robinson azt állította, hogy azért akart távozni, mert megtámadták, folyamatosan félelemben tartották a drukkerek.

Ebből egy szó sem igaz – sosem bántottak. Szerettem Budapesten élni, folyton az utcán voltunk a feleségemmel, kávéztunk, sétáltunk, soha nem találkoztam agresszióval. Az más, hogy kórusban követelték a távozásomat, és, hogy egy csoport rendre kérdőre vonta a csapatot. De az elkeseredés érhető volt. Feljutott a gárda, aztán pedig szégyenben maradt.

Ha megtehetné, valamit másképpen csinálna?

Még egyszer mondom, nem arról volt szó, hogy én csak a Sheffield United és a Csengtu Blades érdekeltségébe, baráti köréhez tartozó futballistákkal erősíthetek. Ha azokkal a játékosokkal értem volna el rossz eredményeket, akiket valójában igazolni akartam, akkor valóban én lettem volna egy személyben a hibás a leszereplés miatt.

A Lipcsei Péterrel való – nem éppen felhőtlen – kapcsolatát sem bánja?

Az egy érdekes helyzet volt. Én például örömmel megtartottam volna Lisztes Krisztiánt, de „felülről” azt az utasítást kaptam, ne számoljak vele, mert öreg, és sérült. És, feladatul kaptam, hogy oldjam meg Lipcsei Péter szerepét. Lisztesnek távoznia kellett, de hogy ez ne történjen meg Péterrel, én jeleztem neki, hogy segítse a munkámat edzőként. Ő viszont játszani akart. Ebbe én nem mentem bele. Lehet, hogy ezzel ellenszenvet váltottam ki, de ezt láttam helyes megoldásnak. Érdekes, hogy Craig Short és Ron Reid rendre játszatta – meg akart felelni a szurkolóknak.

Visszajönne még Magyarországra?

Persze, mondtam, szerettem ott dolgozni. Paulo Sousának hogy tetszik a magyar munka?

Számára is idegen környezet ez, időbe telik, amire hozzászokik a közeghez. Mit tanácsolna neki?

Hogy a csapata nyerjen futballmeccseket. Amíg jönnek a győzelmek, addig a sötét is világos…

(www.fourfourtwo.hu)