- Szerbiában nem vállalok munkát.

- Miért?

- Úgy érzem, hogy jelen pillanatban mást gondolok a fociról, mint az itteniek. Másfelé mennék inkább.

- Magyarország?

- Önöktől várom az igazi ajánlatot, mert nagyon jól éreztem magamat az országban. Mondjuk, néhány játékvezetőt nem zártam a szívembe, de ők csak egy kisebbséget jelentenek.

- Sok barátja maradt itt?

- Rengeteg… A napokban is egy kecskeméti csoportnak segítettem jegyeket szerezni a kézilabda Eb-re. Nem nagyon lehet már hozzájutni sehol a belépőkhöz, de sikerült őket bejuttatnom, sőt, még egy kísérőt is szereztem melléjük, aki tud magyarul. A spanyolok elleni meccsre nem épültem fel, de remélem, hogy a franciák ellenire már ki tudok menni.

- Az elkövetkezendő hetekre mit kívánjak? Milyen ajándékot szeretne saját magának?

- Azt nagyon jól tudja ön is.

- Ha így fogalmaz, akkor nekem a Fradi neve ugrik be.

- Nekem is…

- Addig vár, amíg a Fradihoz nem hívják?

- Tudom, hogy van a zöld-fehéreknek edzője, de türelmes vagyok. Egyébként egy korábbi szovjet tagállamból van egy nagyon kecsegtető ajánlatom. Három-négy napon belül eldől, hogy elvállalom-e. Nem akarok országot mondani, az maradjon még az én titkom. De az biztos, hogy érdekel a lehetőség, mert lehet alkotni. És én azt szeretem, ha valahol egy idő után meglátszik a kezem nyoma.

(czp/nb1.hu)