– Fogjuk rá – sóhajtott nagyot Elek Gábor, a Ferencváros a vezetőedzője, akinek kellett tíz perc, amíg rendezte a gondolatait, olyan feldúlt volt közvetlenül a találkozó után. – Az első tíz és az utolsó öt perc miatt nagyon bosszús vagyok, több volt ebben a meccsben.

– Azt hittem, a bírókra haragszik.

– Annál több van a rovásomon, hogy a játékvezetőkkel kezdjek foglalkozni, meg aztán saját házunk táján is van mit sepregetnünk: elsősorban a helyzetkihasználás és az átlövő-teljesítmény terén kell nagyot javulnunk vasárnapig.

– Miért kezdett így a csapata?

– Szerintem megijedtünk. Lassan játszottunk, tologattuk egyre tovább és tovább a labdát meg a felelősséget, erőlködtünk, közben a dánok meg éltek, mint hal a vízben, játszották a saját gyors kézilabdájukat. De aztán összeszedtük magunkat.

– A küzdőszellemükre valóban nem lehet panasz.

– Persze, harcolt a csapat, de én ezt a minimumnak gondolom egy KEK-döntőben. Ám a lányok valóban kitették a szívüket a pályára, fantasztikus volt a hangulat is, Tomori Zsuzsanna pedig óriásit játszott ma.

– Az utolsó öt percre elfogyott az erejük?

– Az biztos, hogy elfáradtunk, ennek ellenére emberelőnyben támadhattunk az ötgólos előnyért, ám végül mégis csak egy gólt lőttünk a hajrában. Kulcsfontosságúak voltak azok a hibák, amelyeket ebben az időszakban követtünk el.

– Nincs sok idő a pihenésre: szerdán a Győrrel játszanak bajnoki döntőt.

– Talán még jól is jön az a mérkőzés. Most mentálisan kell rendbe tennie magát a társaságnak, mert ahhoz, hogy sikerrel vívjuk meg a visszavágót, több jó egyéni teljesítményre lesz szükség.