Hiba
  • JUser::_load: Unable to load user with id: 64

Prukner: Keressük a leggyengébb láncszemet

- 2011. július 13. szerda, 14:55

A Fradi vezetőedzője állandóan a futballon agyal. Nincs második hobbija, néha Stinget vagy Santanát hallgat

Moziban vagy öt éve járt legutóbb. A lánya egyszer azt találta neki mondani, jobban szereti a focit, mint őt. A futballtól elvonatkoztatni képtelen Prukner László ferencvárosi karrierje talán legfontosabb, meglehet legnehezebb mérkőzéseire készül.


– Ole Gunnar Solskjaerrel megkísérelte már felvenni a kapcsolatot?

– Miért kellett volna? – kérdezett vissza meglepetten Prukner László, az FTC szakmai igazgatója.

– Gondoltam, csak megkérdi a Molde edzőjétől, hogyan kell ötöt vágni az Aalesundnak...

Elárulom, hogy láttam annak a mérkőzésnek az összefoglalóját, mint ahogy másik kilencét is.

– Akkor ha azt mondom, Grytebust, Jääger, Arnefjord, Jalasto, Parr, akár folytatni is tudja?

– Hogyne, már csak azért is, mert itt pihen előttem a Molde elleni aalesundi összeállítás.

– Miben jobbak ők, mint a ferencvárosi futballisták?

– Nem tudom megmondani, mint ahogy azt sem, esetleg miben rosszabbak. Azt tudom, hogy keressük a leggyengébb láncszemet, amit mielőbb megtalálva megpróbálunk eredményesek lenni. A Parr nevű balbekk vagy a Costa Rica-i irányító, Michael Barrantes nagyszerű futballista, és ahogy említettem, akad még négy-öt hasonló. Folyamatosan azon agyalunk, hogyan vehetjük fel ellenük sikeresen a küzdelmet.

– Ki tud egy másodpercre is kapcsolni?

– Nem. Nem lehet. Állandóan gyúrom az együttest, mert bár lejátszottunk már két-három mérkőzést, a csapat még távolról sincs kész. Dilemma például, hogy a különböző edzettségi állapotú játékosainkat miképpen juttassuk egy szintre, mert amellett, hogy egyénileg is sokakat kellene felzárkóztatni, a flott csapatjáték kialakítására törekszünk.

– Mégis, létezik második hobbi? Olyan, amelyikben megszűnik szakedzőnek lenni?

– Nincs. De abban a szerencsés helyzetben lehetek, hogy azt csinálom, amit szeretek. Illetve mégis akad valami, ami el tudja velem feledtetni a futballt: a tanítás. Vagyis csak tudta, mert Budapestre kerülve felhagytam a másik hivatásommal.

– Szudán fővárosa?

– Kartúm. Ez azért még megy, noha az utóbbi jó pár évben földrajzot már nem, csak testnevelést tanítottam Kaposváron.

– És minden órán röplabdáztak, nem?

– Ne higgye, hogy állandóan futballoztunk. Én fejben igen, szabadságon az elmúlt tíz évben nem nagyon voltam. Ha december elején véget ért a fociszezon, tartott még a suli, ha ott volt szünet, már az kísértett, hogyan állítsam össze a csapat téli felkészülését. Júniusban aztán tanítottam mondjuk huszadikáig, s amikor jött volna az iskolaszünet, kezdődtek a Rákóczi tréningjei. Nem panaszkodom, az engem érő impulzusok valószínűleg a lételemeim.

– Moziba sem jut el? Vagy koncertre?

– Öt éve lehettem legutóbb moziban, biztos elmehetnék, csakhogy nincs már rá a nap végén energiám. Lehet, hogy lustaság, az is előfordulhat, hogy a fáradtság az oka. A zenét szeretem, a populárisabb műfajokban mozgok, Stinget, Genesist, Joe Cockert, Santanát vagy Bryan Adamset szívesen hallgatok. Ha tévézem, a politikai, gazdasági vagy tudományos programokat nézem, a bulvár nem érdekel.

Forrás: NSO

Copyright (C) 2010 FradiMob.hu - | Minden jog fenntartva