A ferencvárosi kemény mag megsüvegelte

Administrator - 2012. december 15. szombat, 15:34

Arcok. Arcok tegnapelőttről. Ma már szinte ismeretlenek, tegnap, tegnapelőtt meg mindennap velünk voltak.


Sportolók, játékosok, versenyzők, edzők, akiket a sport emelt fel, akik a sportot felemelték, aztán egy idő után kikoptak sportéletünkből, csendben élik mindennapjaikat. Ilyen sportembereket kerestünk meg, és sorozatunkban igyekszünk bemutatni, hogyan élnek, mi lett velük.

Egy csapásra a nemzet Lajos bácsija lett, amikor a rendszerváltás hajnalán bement a Fradi-táborba, és interjút készített a kemény mag néhány tagjával. Televíziós pályafutása során Kopeczky Lajos sok mindent csinált, egyházi, építészeti, gazdasági és sportműsort is, ám mégis ez a ferencvárosi riport él a legelevenebben a tévénézők emlékezetében. Ma már nyugdíjas, aktívan politizál, s nem adta fel, hogy egyszer még visszakerüljön a képernyőre.

– Az épülő szocializmusban szinte mindennap láthattuk a tévében, sokakban mégis az a riportfilm ugrik be önről, amikor bement barátkozni a Fradi-táborba. Ez volt élete legjobb műve?
– Igen, mindenképpen. Még a neten is fent van, és most ön is erről kérdez.

– Honnan jött az ötlet? Saját találmány volt, esetleg küldték, vagy büntetésből zavarták ki az Üllői útra, a kemény mag soraiba?
– Én találtam ki, mivel előtte még senki sem mert ilyet csinálni. A sportosztály akkori vezetőjének, Radnai Jánosnak vetettem fel, kellene egy ilyen riport. Azt mondta, remek, kérnek mellém két rendőrt, és menjek. Így én nem vállaltam, az tuti bukás lett volna, két szervvel az oldalamon senki sem nyilatkozik nekem.

– Nem volt önben némi félsz?
– Mitől lett volna? Én hazamentem az Üllői útra, 1947-től jártam a Fradi mérkőzéseire, még láttam focizni Rudast meg Sárosi doktort is. Szóval, én legalább annyira otthon voltam azon a pályán, mint azok a fiúk ott a kapu mögött.

– Azért a Fradi kemény magja nem a lordok háza, zűrös gyerekek ugrándoztak ott már akkor is.
– Én mégsem tartottam tőlük. A tévé közelsége, a szereplési vágy kiélése, a puszta tény, hogy egy riporter foglalkozik velük, már segített tompítani a balhévágyat. És szerintem az is segített, hogy nem akartam megnevelni őket. Talán sokan emlékeznek még rá, hogy a második riportunkon, a székesfehérvári túrán már szinte haverként fogadott Csövike és Indián.

– A „főszereplőkről” tud valamit?
– Csövikéről semmit. Indiánnal összetalálkoztam egy hónapja, az egyik pesti aluljáróban árult programfüzetet. Azt mondta, jó útra tért, megnősült, gyereke van, és dolgozik.

– Látszott rajta, hogy rendben az élete?
– Inkább csak az látszott, van némi pénze, nem hal éhen. Amúgy, ha most lenne műsorom, biztosan megszólaltatnám.

– Mióta nem tévézik?
– Négy éve szűnt meg a Budapest Tv, azóta nem láthatnak a képernyőn.

forrás: Magyar Hírlap

Copyright (C) 2010 FradiMob.hu - | Minden jog fenntartva