Interjú Máté Csabával.

m.k. - 2013. december 10. kedd, 13:27

“Nem a saját jövőmet tartottam szem előtt, hanem a klubét”



Újpest elleni MK-visszavágó és idegenbeli bajnoki a Videoton ellen: ezen a két meccsen akár nagyot is lehetett volna bukni. Egyértelmű volt, hogy elvállalod?
– Igen, mert nem a saját jövőmet tartottam szem előtt, hanem a klubét, a vezetőség pedig ezt a megoldást látta a legjobbnak. Egyébként sem tartottam a meccsektől, mert érzésem szerint az úgynevezett TOP-meccseken eddig is rendre jobban teljesítettünk. Sajnos ez most csak félig valósult meg, mert hiába játszottunk jól Újpesten, a búcsú számomra kudarc – mondta Máté Csaba a csakfoci.hu-nak.

Mi volt az első pár gondolat, amit Moniz menesztése után a csapatnak mondtál?
– Én hétfőn vezettem először edzést, de a játékosok már előző este megtudták a híreket. Ez abból a szempontból jobb volt, hogy már volt idejük emésztgetni a történteket. Ettől függetlenül az első gyakorlás nem sokat ért, érezhető volt, hogy a fejben még nincsen topon mindenki. Ezért is tartottam fontosnak, hogy lehetőség szerint mindenkivel leüljek beszélgetni. Két dolgot próbáltam a játékosok fejébe beleültetni: hogy a klub számára ezek a meccsek mennyire fontosak, mert csak így van lehetőség megtartani az esélyt a nemzetközi kupaszereplés elérésére, illetve arra is külön kitértem, hogy a saját jövőjükért is játszanak.

Ebben a helyzetben ezek nem voltak evidensek a játékosok számára?
– De. Ettől függetlenül úgy éreztem, hogy ezekre a félreértések elkerülése végett fel kell hívni a figyelmüket, mert ha már csak 1-2 emberből többet hoz ez ki, már megérte. Mindenki tudja, hogy hamarosan új vezetőedzője lesz a klubnak, akiknél az előzetes hírek alapján már azt is lehetett hallani, hogy esetleg ott ülnek majd a lelátón. Egy külföldinek minden játékos ismeretlen, így egy-egy jó teljesítmény kiváló lehetőség arra, hogy felhívják magukra a figyelmet. Biztos vagyok abban, hogy akadhat olyan, aki élt ezzel, és javított a csapaton belüli pozícióján a két vagy három héttel ezelőtti állapotokhoz képest.

Az “elődöd” tanácsát kikérted a döntés előtt?
– Igen, megbeszéltem ezt vele, és ő is támogatott. Annyit mondott, hogy vele is előfordult már, hogy egy stáb tagjaként menesztették mellőle a vezetőedzőt, de ő maradt a klubnál, így pontosan tudja, milyen helyzetbe kerültem. Emiatt sem váltunk el rossz szájízzel, és az elsők között gratulált SMS-ben vasárnap.

Te meg tudnád mondani azt, hogy mi okozta végül azt, hogy neki mennie kellett?
– Ez egy vezetőségi döntés volt, amit nem nekem kell kommentálnom. Egy edző egyébként is két bukás között dolgozik éppen valahol, biztosan lehet tudni, hogy a munka előbb vagy utóbb véget fog érni, így is kell talán felfogni. Persze, nem mindegy, hogy amíg dolgozhatsz, ezt hogyan töltöd meg tartalommal. Az ok pedig végtelenül egyszerű: valószínű nem került volna sor erre, ha egy picivel sikeresebbek lettünk volna, mert azt nem lehet vitatni, hogy az utóbbi időszakban nem voltunk azok. Beszéltek sok mindenről az utóbbi időben velünk kapcsolatban, a külvilág sok problémát felnagyított, de ez egyértelműen a sikertelenség miatt van így, amit meg az egyszerű nüanszok idéztek elő. Olyan öltözőt ritkán látni, ahol eredmény van, de rossz lenne a légkör, de olyat is, ahol győzelmek nélkül lenne óriási csapategység. Erre csakis a siker a recept.

A szurkolók egy része a vereségek idején azt mondta, a játékoskeret nem alkalmas a célkitűzések elérésére. Osztod ezt?
– Nem. Hasonló kerete van még a Győrnek, a Videotonnak, a Debrecennek, és talán még a Diósgyőrnek is. Ha nálunk mindenki egészséges, akkor az NB I-ben mindenkivel felvesszük a versenyt. Jobbak nem vagyunk a riválisoknál, de rosszabbak se. Így nézve a szezon előtt is reálisnak tűnt, hogy legalább a dobogót megszerezzük, és most is az. Igaz, a többiekkel ellentétben mi nem játszhatunk klasszikus hazai pályán, de van még sok más befolyásoló tényező: a bírói döntések, a szerencsefaktor, egy-egy kiugró egyéni teljesítmény vagy éppen a saját hibáink.

Mennyiben volt más vezetőedzőként ülni a Ferencváros kispadján, mint pályaedzőként?
– Eddig is mindig együtt éltem a játékkal, mindig voltak javaslataim, de amíg eddig legfeljebb megindítani tudtam egy gondolatot az edző fejében, most a döntést nekem kellett meghoznom, így a nagyobb felelősséget természetesen éreztem. Ettől függetlenül nagyon élveztem ezt a 180 percet, valahogy mindig is jobban szerettem a szorultabb helyzeteket. Persze, könnyű ezt mondani egy Videoton elleni idegenbeli győzelem után… A külvilág sokkal kisebb jelentőséget tulajdonít a nüanszoknak, mint amekkora valójában van. Mert mi van, ha Zé Luis például a végén befejeli azt a kihagyhatatlan ziccert? Lehet, most azt mondanák, hogy Máté Csaba eltaktikázta magát, vagy hogy ennek a Fradinak nincs erőnléte, mert nem bírta a hajrát. A valóság ennél sokkal összetettebb: a futballban a siker és a kudarc borzasztóan közel van egymáshoz. Utólag azt mondom, hogy ebben a mérkőzésben ugyanúgy benne volt a döntetlen, mint a győzelem. Mint ahogy Újpesten vagy a szezon többi nyeretlen meccsében is benne volt a siker. Mi van, ha a Haladás ellen megadják nekünk a jogos büntetőt az első percben? Aligha kapunk ki 3-0-ra. Vagy mi van akkor, ha Diósgyőrben Kostic 1-0-nál belövi a ziccerét? Aligha nyerünk ilyen simán, sőt. A legtöbb meccs ezeken múlik, és sajnos mi ezen az őszön a legfontosabb pillanatokban szinte mindig egy picit a kudarc felé mozdultunk el.

Az már köztudott, hogy külföldi edzőben gondolkodik a vezetés. Nem motoszkál ott a fejedben, hogy esetleg egy ilyen győzelem után akár Te is folytathatnád?
– Nem volt energiám ezzel foglalkozni, sőt, a véleményem sem számít ebben a kérdésben, mert nincs döntési jogom. Meg lett egyértelműen fogalmazva az, hogy milyen edzőben gondolkodnak, ez így tiszta. Fradi edzője egyébként sem lesz csak úgy hipp-hopp valakiből, ahhoz azért több kell.

Rosszul esne ezek után, ha pályaedzőként sem maradhatnál?
– Megint olyan dologról beszélünk, amire én csak nagyon kis részben vagyok hatással. A jövőbeni vezetőedző határozza meg, esetleg hány embert hozna magával, kivel szeretne együtt dolgozni. Annak semmi értelmét nem látom, hogy a vezetőség próbáljon meg hálából ráerőszakolni, mert nem vagyok az a pályaedző, aki csak úgy elvan, mint a befőtt. Nem szívesen lennék csupán bójacipelő, nekem fontos, hogy a vezetőedző ugyanúgy támaszkodjon rám, mint eddig. Ehhez fontos az, hogy leüljünk egymással beszélni, megismerjük a másikat, és ebből kiderül, hogy az elképzeléseink mennyire passzolnak. Nem a pozíció a lényeg, hanem hogy ami szelet jut neked egy munkából, abban jól érzed-e magad. Én Szekszárdon is megtaláltam a boldogságom az U15-ös csapat mellett, meg a Ferencvárosnál is pályaedzőként. Ricardo mondta gyakran, hogy dolgozott már pár klubnál, de itt olyan emocionális hatások érték ez alatt a másfél év alatt a szurkolók részéről, amit nem sok más klubnál tapasztalt. A Ferencváros kispadja hiába egy tüzes trón, mégis oly sokan beleülnének…

Mokány Lajos – Csakfoci

Utolsó módosítás 2013. december 10. kedd, 13:44

Copyright (C) 2010 FradiMob.hu - | Minden jog fenntartva